Szepeskáptalan funerológiája (dr. Pandula Attila virtuális előadása, 2021. január 28.)

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke, dr. Pandula Attila, a Társaságban hagyományos évad-nyitó elnöki előadását, a koronavírus-járvány folytán, ezúttal rendhagyó módon, jelen Internetes közlemény formájában tartja meg;

A Szepeskáptalanban található Szent Márton székesegyház funerológiai emlékei

címmel.

Az előadás szövege PDF formátumban letölthető ITT!

Az előadás diasora (prezentáció) PDF formátumban letölthető ITT!

Az alábbiakban közöljük az előadás szövegét, ízelítőt adva a képanyagból is:

dr. Pandula Attila: A Szepeskáptalanban található Szent Márton székesegyház funerológiai emlékei
(„Pandémiás” előadás a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságban, 2021. január 28.)

Először 15 éves koromban, 1970-ben jártam Szepeskáptalanban. Igen nagy hatást gyakorolt rám a félreeső helyen, igen nagy mértékben megőrződött ősi egyházi intézmény. Az épületek, a berendezések, a felszerelések, a könyvtár, a levéltár. Már ekkor megragadtak a heraldikai és funerológiai vonatkozások. Nagyon tetszettek a székesegyház harangjai is.

Pályám során, sokszor voltam e helyszínen kutatni. Különféle – vonatkozó – eredményeket publikáltam is. Legutoljára, még a „pandémiás” 2020-as év augusztusában is, módom nyílt egy rövid kutatóútra, éppen funerológiai témában.

A szepeskáptalanbeli Szent Márton székesegyház helyén, már a 12-13. században is állt egy – monumentális – román stílusban épült templom. Ennek maradványai, részben a mai templomba beépítve, részben annak a helyén, ma is megtalálhatók.

A ma is álló, késő gótikus épület a 15. század második felében épült. E század legvégén készült teljesen el. Az épületen, a 16. és a 18. században is folytak munkálatok. Belső berendezése is folyamatosan alakult. A székesegyház mai alakját a 19. század második felében nyerte el, az akkori nagyszabású restaurálás során. A 20-21. század fordulóján is voltak jelentős restaurálási, feltárási munkálatok a székesegyházban.

Eredetileg a szepesi káptalan székhelyeként szolgált a komplexum. 1777-ben, az akkori egyházszervezeti reform során kialakított (szepesi) püspökség székhelye lett.

A templom, illetve közvetlen környezete, a kezdetektől temetkezési célokat is szolgált. Itt nyugszanak az itteni egyházi közösség vezetői, tagjai; valamint a kegyúri családokhoz tartozó, ill. az egyházi intézmény munkájában közreműködő világi személyek is.

A magyar emlékanyagban kiemelkedő helyszín a Szapolyai család kápolnája. Ez, külföldi előképek alapján, a 15. század legvégén épült. Eredetileg itt nyugodott pl. Szapolyai Imre († 1487.), Szapolyai István († 1499.), illetve utóbbi felesége: Tescheni Hedvig (a Piast uralkodóház oldalágából, † 1521.). Maguk a maradványok nem maradtak fenn, azonban a két Szapolyai tumbájának fedele ma is tanulmányozható. A mérvadó művészettörténeti kutatás ezeket az emlékeket tartja a korabeli magyar funerológiai kultúra legértékesebb emlékeinek.

A Szent Márton székesegyház belső terében különféle síremlékek maradtak fenn. Ezek a 15. század legvége és a 18. század eleje között itt eltemetett személyek emlékét őrzik. Döntően egyházi személyek, szepesi prépostok, a szepesi vár egyes kapitányai, kiemelkedő (helybeli) nemesek emlékét, különféle típusokba sorolható síremlékek őrzik. Említhető pl. Backa Gábor prépost († 1493.). Váraljai Szaniszló (pécsi püspök, szepesi prépost, † 1548.) síremléke átalakítva maradt fenn. Teubler György lőcsei szenátor felesége: Viti Mária († 1597.), továbbá Pethe Márton prépost († 1605.) szintén itt nyugszik. Balogh Miklós (csanádi, majd váci püspök, prépost, † 1718.) síremléke is fennmaradt.

A Szent Márton székesegyház belső terében kiemelkedő mortuáriumok is fennmaradtak. Ezekből eredetileg még több is volt, de legkésőbb a 19. század során ezek egy része elkallódott. Ma is tanulmányozható a Szapolyai család mortuáriuma. (Ez egy jellegzetes, sziléziai-német halotti címerpajzs, 1500. körül készülhetett.)
Rákóczi Pál († 1626.), bethlenfalvi gróf Thurzó Ádám († 1645.), gróf Erdődy Ádám († 1668.), gróf Csáky István († 1670.) és gróf Csáky (VIII.) István mortuáriumai is kiemelkedő darabok.

A székesegyház alatt különféle kriptákat alakítottak ki. A korabeli általános gyakorlatnak megfelelően, ezeket időről-időre kiürítették. Az emberi maradványokat osszáriumban helyezték el. Ezt követően újra temetkeztek a sírboltokba, ám egyes kriptákat, megteltük után, véglegesen elfalaztak. E kripták döntő része a kutatás számára ismeretlen, nem elérhető. Ezeket a részleteket még a restaurálások, feltárások sem érintették.

Más kriptákat viszont a kora újkorban alakítottak ki, itt is érvényesült az előbbi gyakorlat is, de ezeket még a 20. század közepéig is használták. Tehát az 1918-as államfordulat után is temetkeztek ezekbe.

A Szapolyai kápolna alatti kripta mai formájában a 17. század közepén alakult ki. Eredetileg az itt működő jezsuita rend tagjainak temetkezési helye volt. E rend távozását (1773.) követően, elsősorban a káptalanban szolgáló papi személyek temetkezési helye lett. Időnként a káptalanban, ill. püspökségnél szolgálatokat ellátó nemesi személyeket is ide temették. Ma 28 személy sírja található meg, közülük Nemessányi Teréziát említhetjük.

Az ún. kanonoki kripta, másnéven fő- vagy központi kripta 1728-ban került kialakításra. Itt is, a korabeli általános gyakorlatnak megfelelően, falfülkékbe temették az elhunytakat. Itt egyházi méltóságok, így püspökök, segédpüspök, nagyprépost, kanonokok nyugszanak. E sírboltot egészen a 20. század második feléig használták.

Ezen kripta esetében megjegyzendő, hogy egyes halottakat itt is kihantoltak, majd helyükre újra temetkeztek. A sírhelyeket esetenként kronologikusan, máskor azonban ettől teljesen eltérően töltötték be. A mai állapot szerint 69 személy nyugszik ebben a kriptában. Megemlíthetők pl. Révay József († 1806.) és Zábojszky László († 1870.) szepesi püspökök, Késmárszky Roman nagyprépost († 1880.), továbbá a kanonokok közül pl. Mattyasovszky István († 1815.), Klinkovszky József († 1832.), Marczinkó József († 1837.), Hradszky József († 1904.), Baron Michael († 1963.).

A Csáky család kriptája: 1639-től e família viselte Szepes vármegye „örökös főispánságát”. A család egyes tagjait korábban ugyancsak a templom területén, de ma már ismeretlen helyen helyezték örök nyugalomra. A családi kriptát 1728-ban alakították ki. Ezen a temetkezési helyen, falfülkékben csak néhány személyt helyeztek el. Megjegyzem, hogy a család más helyszíneken, így pl. Szepesmindszenten is temetkezett. Az itt eltemetett családtagok közül megemlíthető pl. Csáky Ferenc, Csáky István, Csáky Emánuel († 1829.), utóbbi felesége: Szirmay Anna († 1836.), valamint Csáky György († 1788.).

1989-ben (az akkori Csehszlovákiában) ebben a kriptában emléktáblát helyeztek el, az itt nyugvók tiszteletére.

A templom falában is láthatók (másodlagos és harmadlagos elhelyezésű) préposti síremlékek, sírfedlapok. Ezek nyilvánvalóan egy korábbi gyakorlat emlékei, minthogy Krivánszky Mátyás († 1678.) és Magunyay András († 1687.) az itteni prépostság tagjai voltak. Láthatóan „uniformizált”, elegáns síremlékek alatt nyugodtak. Az ezeken található dombormű egyik mezejében – koszorúba foglalva – kelyhet ábrázoltak, nagyméretű ostyával, a másik mezőben pedig nemesi címerük szerepelt.

A templom körül különböző időszakokban, folyamatosan történtek temetkezések, és itt időről-időre régészeti feltárások is folytak.

Napjainkban a „káptalani város” egy távolabbi pontján alakítottak ki egy modern temetőt, az itteni egyházi személyek eltemetésére.

Meghívó az MTCSE 2020. II. félévi előadásaira

Társszervezetünk, a Magyar Történelmi Családok Egyesülete, szeretettel meghívja az MHGT tagjait 2020. második félévi előadásaira:

2020. október 12. Hétfő. (18:00)

Reinisch Egon: „A Rákóczi szabadságharc és az 1848-49-es szabadságharc harctéri sikerességének összehasonlítása”

2020. október 26. Hétfő. (18:00)

Biszak Sándor: Az Arcanum Adatbázis, Magyarország legnagyobb digitális archívuma.

FIGYELEM!
Ez az előadás a koronavírus-helyzetre való tekintettel ELMARAD:
2020. december 14. Hétfő. (18:00)

Fábry Kornél: Az Eucharisztikus Világkongresszusról.

Az MTCSE ezen előadásai a Szent István Bazilika közösségi termében, 18:00 órai kezdettel kerülnek megrendezésre. A pontos cím: 1051. Budapest, Szent István tér 1. (bejárat a Bajcsy-Zsilinszky út felől, a Bazilika hátsó ajtaján).

Biztonsági intézkedések:

Kérjük, hogy aki a koronavírus tüneteit észleli magán, ne jöjjön el! A rendezvényen maszk használata és a védőtávolság betartása kötelező!

Felhívjuk a kedves résztvevők figyelmét arra, hogy rendezvényeinken esetenként videó- és fényképfelvételek készülnek, amelyek az MTCSE különböző csatornáin megjelenítésre kerülhetnek. A rendezvényeinken való részvétel ezen körülmény automatikus tudomásul vételét feltételezi. Kérjük ezért, hogy akinek ezzel kapcsolatban kifogása van, fényképezéskor igyekezzen kikerülni a kamera látóteréből. Lehetőség van utólag természetesen kérni a képből történő kitakarást, amely kérésnek minden esetben eleget teszünk.

Beszámoló dr. Ruzsa György előadásáról (2020. február 27.)

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2020. február 27-én tartott felolvasó estjén egy igen érdekes, orosz témájú előadást hallgathattunk meg, dr. Ruzsa György professzor emeritus előadásában:

Moszkva városcímere és a régi orosz ötvösjegyek

címmel. Ruzsa professzor úr Moszkva város címeréről – amiben a Szent György-legenda elevenedik meg – beszélt, és arról, hogy az hogyan jelent meg régi orosz ezüst ötvösjegyeken, azon belül is ikonokon.

Az előadás elején körbejárta a professzor, hogy az ötvösjegy, ez az elkészítés helyét tudtul adó kis jelzés, alig pár milliméteres, és gyakran igen kopott is, emiatt gyakran nehézkes a beazonosítás.

Az előadás során betekintést nyerhettünk a keleti keresztény ikonográfia alapjaiba, a bemutatott ikonok legendai és történeti hátterébe, az orosz terminológiába és annak egyes ellentmondásaiba, valamint, hogy milyen jelzéseket ütöttek még a címer mellé.

Az előadás csattanójaként a felolvasóest végén a bemutatott ikonokat megtekinthettük, sőt kezünkbe is vehettük pár orosz kopejkával egyetemben.

(A beszámolót készítette: Kovács Rudolf Zoltán.)

Az előadás dokumentumai:

Az ülésen készült fényképek megtekinthetők weboldalunk Képtár menüpontjában.

Az előadás diasorozata PDF formátumban letölthető ITT!

Az előadásról készült videofelvétel megtekinthető az MHGT YouTube csatornáján:

Az „Armales Transylvanorum” kiállítás megnyitója Léván (2014. november 3.)

A kiállítás-megnyitó meghívója PDF formátumban letölthető ITT!

A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára

„Armales Transylvanorum” – Válogatás az erdélyi fejedelmek címeradományaiból

címmel nagysikerű vándorkiállítást szervezett.

Az immár 5. évébe lépett vándorkiállítást, a korábbi állomások (Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Nagykároly, Debrecen, Mátészalka, Derecske, Nagyszalonta, Hajdúszoboszló, Berettyóújfalu, Nyírbátor, Nyíregyháza, Budapest, Beregszász, Balassagyarmat, Szerencs, Székesfehérvár, Kassa, Szepsi, Rozsnyó, Rimaszombat) után, ezúttal a felvidéki Léva városában nyitották meg.

Az ünnepélyes megnyitóra 2014. november 3-án, Hétfőn, 13:00 órai kezdettel került sor, Léván, a Czeglédi Péter Református Gimnázium Dísztermében (SK-93401 Levice, Janka Jesenského 41.).

A rendezvény a Czeglédi Péter Református Gimnázium, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, a Magyar Levéltárosok Egyesülete és a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára közreműködésével valósult meg. A kiállítás kurátora: dr. Szálkai Tamás, az MNL HBML munkatársa, ill. az MHGT rendes tagja volt.

A megnyitó programja:

  1. Köszöntő (Kluch János, Czeglédi Péter Református Gimnázium, igazgató)
  2. Megnyitó beszéd (Fülöp Tamás, Magyar Nemzeti Levéltár, főigazgató-helyettes)
  3. Megemlékezés Dóka Klára levéltárosról (Ólmosi Zoltán, Magyar Levéltárosok Egyesülete, alelnök)
  4. Öt éves az „Armales Transylvanorum” című kiállítás (dr. Pandula Attila, Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, elnök)
  5. Tárlatvezetés (Szálkai Tamás, MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára, a tárlat kurátora)

Az eseményen megemlékeztek Dóka Klára, lévai születésű levéltárosról; ezt követően dr. Pandula Attila, az MHGT elnöke tartott beszédet, méltatva a címereslevél-kiállítás jelentőségét.

Egy kép a rendezvényről:

A kép forrása: Felvidék.ma

Az eseményről beszámolt a Felvidék.ma hírportál is; a cikk mellékleteként a megnyitóról készített fényképek is megtekinthetők.