Meghívó az Aranybulla 800 emlékülésre (2022. november 7.)

Az emlékülés meghívója PDF formátumban letölthető ITT!

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság szeretettel meghívja T. Tagjait és a Kedves Érdeklődőket

Aranybulla 800

című emlékülésére, melyet 2022. november 7-én, Hétfőn, 15:00 órai kezdettel tartunk, az MNL Pest Megyei Levéltár épületében (1097. Budapest, Vágóhíd utca 7.).

FIGYELEM! A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött! (Leírását lásd lentebb!)

Program

15:00–15:05 Köszöntő.

15:05–15:45 Zsoldos Attila: Az Aranybulla és története.

15:45–16:25 Rácz György: Az Aranybulla példánytörténete.

16:25–16:45 Kérdések, hozzászólások.


Tudnivalók

  • Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az emlékülésen való részvétel ingyenes, azonban regisztrációhoz kötött!
    Regisztrálni a következő linken található űrlap kitöltésével lehet:
    https://forms.gle/2Jm7HBserkEUTAHw6
    (A regisztráció azért szükséges, hogy a Levéltár, a várható létszámnak megfelelő számú férőhellyel rendelkező termet készíthessen elő a rendezvény céljára.)
  • Tekintettel a koronavírus-helyzet változékonyságára, kérünk minden Kedves Érdeklődőt, hogy győződjön meg a Társaság honlapján (jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldal újbóli megnyitásával) arról, hogy az emlékülés milyen feltételek mellett látogatható!
    Kérjük szépen a rendezvény Résztvevőit, hogy a hatályos járványügyi intézkedéseket legyenek kedvesek mindenkor betartani!
  • A rendezvényen kép- és hangfelvétel készül.

Minden Kedves Érdeklődőt szeretettel várunk!

MHGT Falerisztikai Munkacsoport – programindító workshop (2022. október 24.)

Tisztelettel felhívjuk T. Tagtársaink figyelmét, hogy a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságon belül nemrégiben megalakult

Falerisztikai Munkacsoport programindító workshopot tart

2022. október 24-én (Hétfőn) 15:00 órai kezdettel, a Pest Megyei Levéltár épületében (1097. Budapest, Vágóhíd utca 7.).

A találkozó témája:

Az 1877-es Diákküldöttség története és annak kutatása

Előadó és moderátor: Péri Ákos.

Minden Kedves Érdeklődőt szeretettel várunk!

„Mi terem a családfán?” – a MACSE családtörténeti előadás-sorozata (2022. október 25. – 2023. február 14.)

Az előadás-sorozat meghívója PDF formátumban letölthető ITT!

Tisztelettel felhívjuk T. Tagtársaink és az Érdeklődők figyelmét társszervezetünk, a Magyar Családtöténet-kutató Egyesület (MACSE), valamint a TIT József Attila Szabadegyetem

„Mi terem a családfán?”

című közös előadás-sorozatára, melynek nyitórendezvénye 2022. október 25-én, Kedden, 17:30-kor kezdődik, a Kossuth Klubban (1088. Budapest, Múzeum utca 7.).
(A nyolc részes programsorozat 2023. február 14-éig tart.)

A nyolc előadásra szóló bérlet (8000 Ft) és az egy alkalomra szóló napijegy (1200 Ft) megvásárolható az előadások kezdete előtt félórával (valamint más, előre egyeztetett időpontban). Ez ügyben érdeklődni lehet Szabó Attila úrnál, akinek elérhetőségei: 06-20 445-3761, szabo@kossuth-klub.hu (Lásd még: https://jasze.hu/jelentkezes/)

A rendezvénysorozat témaleírása:

Manapság egyre többen határozzák el, hogy felkutatják gyökereiket vagy szétszóródott hozzátartozóikat. Egyre népszerűbb a családfa- és a családtörténet-kutatás. Az elhatározást követően számtalan kérdés merülhet fel. Hogyan kezdjem? Szinte semmit sem tudok a családom eredetéről – hogyan lehet elindulni? Hol találom a számomra fontos adatokat, információkat? Hogyan rendszerezzem azokat? Milyen formában dolgozzam fel, tárjam a szűkebb vagy tágabb nyilvánosság elé?

Ezekre a kérdésekre próbálunk választ adni, eligazodást nyújtani, a kutatás kissé bonyolultnak látszó, de gyönyörűséges világában. A sorozat az előadók segítségével vezeti végig a hallgatóságot a családtörténet-kutatás fázisain.

Program:

2022. október 25. Kedd. (17:30)

Genealógia. Miből áll a családtörténet-kutatás? Kutatási irányzatok, a kutatás módszerei, és a társadalmi környezet.
Előadó: Lakatos Andor.

2022. november 8. Kedd. (17:30)

Első lépések, hogyan induljunk? Megakadt kutatás folytatása.
Előadó: Eötvös György.

2022. november 22. Kedd. (17:30)

Az anyakönyvekről általában, adattartalmuk, feltalálási helyük.
Előadó: Berkes József.

2022. december 6. Kedd. (17:30)

Külső források feltárása és felhasználása (történelmi, helytörténeti munkák, megyei- és országleírások, földhivatali nyilvántartások, népszámlálás, összeírások, katonaállítási listák, periratok, névváltoztatási iratok, temetői nyilvántartások, stb.). I. rész.
Előadó: Kónya Zsuzsanna.

2023. január 3. Kedd. (17:30)

Az anyakönyvi kutatás általános szabályai és módszerei. Anyakönyvek a világhálón.
Előadó: Szabó Dorottya.

2023. január 17. Kedd. (17:30)

Hol találhatók? (Internet, adatbázisok, múzeumok, könyvtárak, levéltárak, stb.) II. rész.
Előadó: Kalamár Katalin.

2023. január 31. Kedd. (17:30)

Az összegyűjtött adatok, dokumentumok, fényképek rögzítése, rendszerezése. A családfa-programok rövid ismertetése.
Előadók: Sallainé Szuda Zsuzsanna, Kónya Zsuzsanna.

2023. február 14. Kedd. (17:30)

Családfák készítése, családtörténet megírása.
Előadók: Ari Ilona, Szalai Katalin.

További információk:

megtalálhatók a MACSE honlapján (https://macse.hu/society/felhivasok.php)
és Facebook oldalán (https://www.facebook.com/csaladfakutatasMACSE),
valamint a TIT József Attila Szabadegyetem honlapján (https://jasze.hu/mi-terem-a-csaladfan/).

Meghívó az MTCSE 2022. II. félévi előadásaira

A félévi program PDF formátumban letölthető ITT!

Társszervezetünk, a Magyar Történelmi Családok Egyesülete, szeretettel meghívja az MHGT tagjait 2022. második félévi előadásaira:

2022. szeptember 14. Szerda. (18:00)

Bugár-Mészáros Károly: „Magyar reneszánsz nádori, fejedelmi, és hercegi várkastélyok itthon és határon túl”

2022. október 3. Hétfő. (18:00)

Dr. Rácz András: „Az orosz-ukrán háború háttere, jelenlegi állása és következményei, biztonságpolitikai szempontból”

2022. október 17. Hétfő. (18:00)

Borvendég Zsuzsanna: „A Kádár-rendszer titkosszolgálatának működése az 1970-es, ’80-as években”

2022. november 14. Hétfő. (18:00)

Bugár-Mészáros Károly: „Későreneszánsz és korabarokk várkastélyok és kastélyok, barokk konyhákkal”

Az MTCSE előadásai várhatóan a Márai Sándor Művelődési Házban (1013. Budapest, Krisztina tér 1.), 18:00 órai kezdettel kerülnek megrendezésre.

Felhívjuk T. Tagtársaink figyelmét, hogy jelen program csupán tervezet, mely a későbbiekben módosulhat (a helyszín, időpontok, előadások tekintetében egyaránt).
Amint az esetleges programváltozásokról hírt kapunk, azokat jelen oldalunkon, piros színnel fogjuk feltüntetni.

A rendezvények listája az MTCSE honlapján is megtalálható.

Felhívjuk a kedves résztvevők figyelmét arra, hogy a rendezvényeken esetenként videó- és fényképfelvételek készülnek, amelyek az MTCSE különböző csatornáin megjelenítésre kerülhetnek. A rendezvényeken való részvétel ezen körülmény automatikus tudomásul vételét feltételezi. Kérjük ezért, hogy akinek ezzel kapcsolatban kifogása van, fényképezéskor igyekezzen kikerülni a kamera látóteréből. Természetesen lehetőség van utólag kérni a képből történő kitakarást, amely kérésnek az MTCSE minden esetben eleget tesz.

A rendezvényeken az MTCSE tagjai részére a részvétel ingyenes. Az MHGT tagjai a MTCSE előadásait ugyancsak ingyenesen látogathatják.
Nem egyesületi (MTCSE/MHGT) tagok esetében a részvétel az adott eseményhez küldött regisztrációs linken történő regisztrációhoz kötött, 1000 Ft támogatási díj befizetése ellenében.

Meghívó az MHGT 2022. II. félévi előadásaira

Kiemelt

A programfüzet PDF formátumban letölthető lesz ITT (ha elkészül)!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság
2022. II. félévi előadásaira.

A félév során esedékes négy felolvasóülés pontos helyét, idejét és témáját, alább közöljük.

Tisztelettel felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy ebben a félévben, a felolvasóüléseken túlmenően, két fontos eseményre is sor került, az MHGT szervezésében:

  1. A Castrum Doloris című funerológiai konferenciánk 2022. október 13-án, Csütörtökön lesz, a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.).
    A konferencia programja megtekinthető ITT!
  2. Az Aranybulla kiadásának 800. évfordulóját ünneplő emlékülésünket, melyen két kiváló középkor-kutató történész – Zsoldos Attila és Rácz György – ad elő, 2022. november 7-én, 15:00 órai kezdettel, az MNL Pest Megyei Levéltár épületében tartjuk (1097. Budapest, Vágóhíd u. 7.).
    Az emlékülés meghívója megtekinthető ITT!

FONTOS TUDNIVALÓK:

  • Ebben a félévben rendezvényeinket, felolvasóüléseinket, nem kizárólag a Nemzeti Múzeum épületében tartjuk, hanem más intézményekben/helyszíneken is! Tehát kérjük szépen a Kedves Érdeklődőket, hogy figyelmesen olvassák el, pontosan hol lesz az általuk megtekinteni kívánt előadás!
  • Tekintettel a koronavírus-helyzet változékonyságára, kérünk minden Kedves Érdeklődőt, hogy győződjön meg a Társaság honlapján (jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldal újbóli megnyitásával) arról, hogy az általa megtekinteni kívánt előadás valóban meg lesz-e tartva, és ha igen, milyen feltételek mellett látogatható!
  • Kérjük szépen előadásaink Résztvevőit, hogy a hatályos járványügyi intézkedéseket legyenek kedvesek mindenkor betartani!
  • Rendezvényeinken kép- és hangfelvétel készül.

Részletes program:

2022. szeptember 29. Csütörtök (17:00)

Történelem kicsit másként – Egy szerzetes, egy kápolna és a Rákosi-rendszer

Előadó: dr. Szigeti Krisztina (MHGT, Bp.)
Az ülést vezeti: Ogoljuk-Berzsenyi Anett (főtitkár)
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.)

A csornai premontrei rendnek régi vágya volt, hogy lelkipásztori működésre alkalmas helye legyen Budapesten. A szándék megvalósulásának helye egy Pozsonyi úti szuterén helyiség volt 1950-ben. Joggal merülhet fel az a kérdés, hogy miért kiemelkedő történet egy pince-szuterén kifestése és felszentelése. Ezt az eseményt az emeli ki, ahogyan létrejött egy új kápolna akkor, amikor az állam az egyházi iskolákat, majd a fenntartó szerzetesrendeket hatalmi szóval, egyik napról a másikra megszüntette. A premontrei oktató rend életében nagy törést okozott az iskolák államosítása.

Az új hatalom számára a vallásosság, a keresztény hit gyakorlása ideológiai alapon volt összeegyeztethetetlen, a Magyarországon regnáló egyházak pedig csak riválisok lehettek. Egy teljesen új kápolna létrehozására kevés esély volt abban az időszakban, amikor az MDP nyíltan törekedett a bevett egyházak politikai és köz(össégi) életből való teljes kiszorítására.

A Margit-híd pesti hídfőjénél található Palatinus házak környéke 1945 után vallásilag vegyes területté vált, ezért Mindszenty hercegprímás itt lelkészséget kívánt szervezni. 1948. augusztusában a pesti lelkészségek szervezése lehetőséget adott arra, hogy több világi pap vállaljon pasztorális szolgálatot. Simonffy prépost kifejezett kéréssel fordult a hercegprímáshoz, hogy adományozzon egy lelkészséget a csornai premontrei rendnek is. A hercegprímás 1948. szeptember 1. napján kelt levelében (aznapi hatállyal) kinevezte dr. Szigeti Remig Lajost a Budapest-Szent István Városba káplánnak és megbízta a Szent Margit híd pesti hídfője körül alapítandó lelkészség szervező lelkészi teendőivel.

Az Érseki Főhatóság és a rend tagjai a Pozsonyi úti kápolna megnyitásához a legkézenfekvőbb, és a közigazgatási hatóságok (elöljáróságok) által nehezen megtagadható indokokat gyűjtöttek össze. Az állam részéről pedig egy meglévő kápolna működési területének megváltoztatása megcímkézhető volt a vallásszabadság biztosításával. Az önálló premontrei plébániához kapcsolódó rendház és egy templom emelése nagyszabású terv maradt, de a Szent Ágoston kápolnát felszentelték és a lelkészség 1950. április 2-án megnyílt.

Az előadásban Szigeti Lajos szerepét és munkáját ismertetjük.

2022. október 27. Csütörtök (17:00)

Ráskay Lea nemzetsége a XVI. században

Előadó: dr. Jánokiné dr. Újváry Zsuzsanna (alelnök, MHGT)
Az ülést vezeti: Gyenes László (titkár)
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.)

A Guth-Keled nemzetségből származó ráskai Ráskay család tagja, Ráskai Demeter, már a XIII. század elején országos méltóságot viselt, királynéi pohárnokmester, majd fia bán volt.

A leszármazottak közül többen is fontos pozíciókat töltöttek be a XIV–XV. században, míg a XVI. század második felére kissé „megaprósodott” a nemzetség. A család tagja volt a Nyulak szigetén élt, művelt és neves domonkos apáca, Ráskay Lea is. Ráskay I. Gáspár még II. Lajos király főkamarása, tárnokmestere és temesi ispánja volt, és nőrokonai útján rokonságban állt a gersei Pethőkkel, a Bebekekkel, a Pálóczyakkal.

Ám a Mohács után történt elitváltás a családot sem kerülte el. Az országos nagyméltóságok sorából kiestek, és nő- és férfi házastársaik ezután inkább csak a megyei középnemesség köréből kerültek ki; pl. a Horváth-Muranics, buthkai Viczmándy, nagymihályi Eödönffy, rozsályi Kún, sóvári Soós stb. családokból. A XVI. század végi státusukat Ráskay Katának, előbb Horváth-Muranics Ferenc, majd az akkor felemelkedő Barkóczy családból származó László özvegyének 1601. évi végrendelete alapján mutatja be az előadó.

2022. november 24. Csütörtök (17:00)

Egy 18. századi járvány tanulságai ma

Előadó: dr. Schramek László (igazgató, Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára)
Az ülést vezeti: dr. Jánokiné dr. Újváry Zsuzsanna (alelnök)
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.)

Az emberiség, történelme minden korszakában találkozott, találkozik veszélyes vagy kevésbé ártalmas járványokkal. A középkorban és kora újkorban a pestis, lepra, tífusz és TBC, később a kolera, majd az influenza tizedelte meg a lakosság lélekszámát. Azt hittük, hogy az oltások tömeges elterjedése, a penicillin és egyéb modern gyógyszerek, örökre a múlt ködébe száműzték a megpróbáltatásoknak e csoportját.

A 2019-ben indult koronavírus-járvány biztonságérzetünket lerombolta, figyelmünket a régmúlt járványaira irányította. Az utolsó, 1739. évi magyarországi pestisjárvány számos tanulsággal szolgálhat nekünk is, a ma emberének. E járvány forrásaiba és Pest megyei történetébe enged betekintést dr. Schramek László előadása.

2022. december 8. Csütörtök (17:00)

A hadisírkutatás módszerei és eredményei

Előadó: dr. Tóth Zsolt [osztályvezető (igazgatóhelyettes); HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság, Kutató és Ügyfélszolgálati Osztály]
Az ülést vezeti: dr. Török Róbert (titkár)
Helyszín: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (1036. Budapest, Korona tér 1.)

A hadisírkutatás, mint tudományos irányzat, mintegy negyven éves múltra tekint vissza. Céljai közé nem csak a hősi temetkezési helyek azonosítása tartozik, de a hadisírok feltárása, a sírban található emberi és tárgyi leletek vizsgálata, azok eredményeinek és az észlelt jelenségeknek az értelmezése, illetve a hadtörténeti következtetések levonása. A nemzetközi tapasztalatok alapján a hadisírkutatás akkor a legeredményesebb, ha több tudomány módszereire támaszkodik, így a történettudomány és a hadtudomány eljárásain túl, a régészetben, a biológiában és az igazságügyi tudományokban használt metódusokra.

Annak ellenére, hogy a hadisírkutatás meghonosítása még gyerekcipőben jár Magyarországon, számos hazai eredménnyel szolgálhat és ezek száma egyre gyarapodik.

Meghívó az MHGT 2022. I. félévi előadásaira

FIGYELEM! Időpont-változás!

Felhívjuk Kedves Tagtársaink és az Érdeklődők figyelmét, hogy a folyó félév utolsó felolvasóülése, 2022. június 30-án, Csütörtökön, 16:30-kor kezdődik, a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában!
(Vagyis fél órával korábban, mint a megszokott kezdési időpont!)

A programfüzet PDF formátumban letölthető ITT!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság
2022. I. félévi előadásaira,

melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában tartunk (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.).

FIGYELEM! Tekintettel a koronavírus-helyzet változékonyságára, kérünk minden Kedves Érdeklődőt, hogy győződjön meg a Társaság honlapján (jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldal újbóli megnyitásával) arról, hogy az általa megtekinteni kívánt előadás valóban meg lesz-e tartva, és ha igen, milyen feltételek mellett látogatható!

Kérjük szépen előadásaink Résztvevőit, hogy a hatályos járványügyi intézkedéseket legyenek kedvesek mindenkor betartani!

Részletes program:

2022. január 27. Csütörtök (17:00)

A Máriássy család kegyúri temetkezései a márkusfalvi római katolikus templomban, különös tekintettel a heraldikai, társadalomtörténeti vonatkozásokra

Előadó: dr. Pandula Attila (elnök, MHGT)
Az ülést vezeti: dr. Jánokiné dr. Újváry Zsuzsanna (alelnök)

FIGYELEM! Dr. Jánokiné dr. Újváry Zsuzsanna alelnök asszony akadályoztatása folytán, az ülést Gyenes László titkár úr vezeti.

A Felvidék egyik legrégebbi nemzetsége a márkus- és batizfalvi Máriássy nemzetség. Ennek alapítójaként (I.) Miklós az 1050-es években élt. A korabeli határvédelem egyik vezetője volt. Ő tekinthető a Szepes vármegyében fekvő Márkusfalva alapítójának. A család részletesebb története a 13. századtól ismert. Idővel különböző ágakra oszlott. A 15. századtól egyre jelentősebb tagjai emelkedtek ki, például (VI.) István. A márkusfalvi családi vár, a mellette emelt, kezdetben fa, majd reprezentatív kőtemplom, különböző kastélyok, udvarházak, stb. emlékjelei ennek a famíliának.

A kezdetben katolikus család egyes képviselői lutheránusok lettek. A 17–18. századi nemzeti függetlenségi harcok idején, illetve a 18–20. századi időszakban több jeles katonát is adtak a Hazának.

A család központja Márkusfalván alakult ki, és az itteni római katolikus templom a 15. századtól a 19. század legelejéig kiemelkedő temetkezési helyükként szolgált.

Több jeles családtag síremléke, illetve annak részlete is fennmaradt.

Például:

  1. Máriássy István (†1516): Igen kiemelkedő, már a legkorábbi funerológiai szakirodalomban tárgyalt egészalakos tumbafedél, kiemelkedő heraldikai, vexillológiai, falerisztikai vonatkozásokkal.
  2. nemes Máriássy Zsigmond (1564–1622): Heraldikai vonatkozású síremlék.
  3. (márkusfalvi) Máriássy András (1558–1608): Heraldikus sírkő.
  4. Máriássy Pál (†1644): Heraldikus sírkő.
  5. Máriássy Ferenc (1597–1649): Heraldikus sírkő.

Az előadó részletesen elemzi a templom belső funerológiai és heraldikai emlékanyagát.

2022. február 24. Csütörtök (17:00)

20. századi pénzrendszereink ikonográfiája

Előadó: dr. Garami Erika (főlevéltáros, Budapest Főváros Levéltára)
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (elnök)

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után minden utódállamnak új valutarendszert kellett bevezetnie a megszűnő közös pénzrendszer helyett. Magyarországon a koronarendszer utolsó évei alatt kellett a fémpénz-verést megszervezni, a középkori hagyományok alapján, valamint megteremteni az önálló papírpénz-kiadást, amelynek – az 1848–49-es rövid időszakot nem számítva – nem volt előzménye. A pengők megjelenése már a magyar jelleget hangsúlyozza. A forint pénzrendszer több mint 75 éve alatt többször változott mind a fém-, mind a papírpénzek külső megjelenése, a címerváltozásokon túl is.

2022. március 31. Csütörtök (17:00)

Levéltárak Szerbiában, Horvátországban és Boszniában

Előadó: dr. Ternovácz Bálint (főlevéltáros, Budapest Főváros Levéltára)
Az ülést vezeti: Kökényessy Szilárd (alelnök)

FIGYELEM! Kökényessy Szilárd alelnök úr akadályoztatása folytán, az ülést Gyenes László titkár úr vezeti.

Az 1918-ban szerveződő délszláv állam – Szerb-Horvát-Szlovén, majd Jugoszláv Királyság, 1945 után pedig a titói Jugoszlávia – rendkívül sokszínű, különböző nyelvű, igazgatás-, kultúr- és művelődés-, vallás- és politikatörténettel rendelkező területekről származó levéltári iratanyagot örökölt meg.

Az előadás első részében bemutatásra kerülnek a délszláv levéltár-történet fontosabb momentumai 1918-tól napjainkig, kiemelve az egykori osztrák-magyar vonatkozású levéltári anyag helyzetét, majd a prezentáció második részében az előadó a magyar kutatók számára fontosabb horvát, szerb és boszniai levéltárak nyújtotta kutatási lehetőségeket ismerteti a hallgatósággal.

2022. április 28. Csütörtök (17:00)

Oroszországi levéltárak online felületei – kutatási lehetőségek, kiindulópontok

Előadó: Ogoljuk Andrej (magánkutató, hadisír-gondozó; MHGT, Bp.)
Az ülést vezeti: Gyenes László (titkár)

Az oroszországi kutatási lehetőségek kevesek számára ismertek, pedig Magyarországon is egyre többen érdeklődnek az ottani dokumentumok iránt. Legtöbbször a világháborúkban orosz-szovjet területen harcoló, elhunyt vagy eltűnt családtagok felkutatása a cél, amihez jó kiindulópontot jelentenek az elmúlt években digitalizált és online publikált levéltári állományok. Az előadó ezeket a lehetőségeket veszi sorra, segítséget nyújtva a kutatás elkezdéséhez, az otthonról is hozzáférhető felületek kezeléséhez.

2022. május 26. Csütörtök (17:00)

Oszmán rendjelek a dualista Magyarországon

Előadó: Péri Ákos Ájbek [egyetemi hallgató (ELTE BTK); MHGT, Bp.]
Az ülést vezeti: Ogoljuk-Berzsenyi Anett (főtitkár)

FIGYELEM! Programváltozás!
Dr. Jánokiné dr. Újváry Zsuzsanna alelnök asszony előadása (az előadó akadályoztatása folytán) elmarad; helyette jelen előadást vettük fel félévi programunkba. (Az eredetileg tervezett előadás leírása alább megtalálható.)

A dualista Magyarországon, ha valaki külföldi kitüntetést kapott, ahhoz, hogy viselhesse a kitüntetést, engedélyért kellett folyamodnia. A hivatalos procedúra részét képezte az úgynevezett elfogadási- és viselési engedélyek hivatalos napilapokban (pl. Budapesti Közlöny, Pesti Hírlap) való publikálása, így ezek a lapok kiváló források a kor kitüntetés-viszonyainak vizsgálatához.

E lapokban kifejezetten gyakran szerepelnek különböző oszmán kitüntetések. Az Oszmán Birodalom, lovagrendi hagyományokat nélkülöző, muszlim országként, csak a 19. század elején alakította ki nyugati mintájú kitüntetési rendszerét, elsősorban a diplomáciai kapcsolatépítés céljából. A rendszer folyamatos változásokon esett át és e változások a magyar adományozások esetében is megfigyelhetők.

Mivel az oszmán kitüntetések a korban kifejezetten könnyen megszerezhetőnek számítottak a nyugatiak szemében, így például a magyar sajtó is sokat élcelődött a „két kézzel szórt” kitüntetéseken. Az előadás célja az oszmán kitüntetési rendszer fejlődésének bemutatása, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra és a magyar kitüntetettekre.

2022. június 30. Csütörtök (17:00) (16:30)

FIGYELEM! Az ülés, a megszokottól eltérően, 16:30-kor kezdődik!

Az ülést vezeti: dr. Török Róbert (titkár)

FIGYELEM! Dr. Török Róbert titkár úr akadályoztatása folytán, az ülést Gyenes László titkár úr vezeti.

Zászlók a XX-XXI. századból: változások, történetek

Előadó: Balogh László (zászlógyűjtő, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Az előadó betekintést nyújt a Zászlómúzeum fennállásának 25 éves történetébe, gyűjtőmunkájának 38 éve alatt tapasztalt érdekességeket, rövid történeteket mutat be.

Az orosz polgárháború (1917–1923) zászlói

Előadó: Bakó Bálint (muzeológus, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

A több, mint öt éven át dúló és a világ politikai térképét örökre átformáló oroszországi polgárháborúról a „fehérek” és a „vörösök” konfliktusa jut eszünkbe, melyből végül utóbbiak kerültek ki győztesen. A száz éve, 1917 és 1923 között zajló „dráma” cselekménye azonban sokkal összetettebb. Szereplőinek száma is jelentékeny, nem szűkíthetjük le két, egymással szemben álló, különböző ideológiát valló csoportra. Az előadó archív fotókkal és rekonstrukciókkal illusztrálva mutatja be a tengernyi frakció – köztük a kozákok, a feketék, a zöldek, a szabadcsapatok, az intervenciós erők és a megannyi nemzetiség – seregeinek zászlóit. „Változatos formáik, színeik, mondanivalójuk, reményeim szerint Önöket is annyira ámulatba ejti, mint engem egykor.”


FIGYELEM!

Az alábbi, 2022. május 26-ára tervezett előadás, az előadó akadályoztatása folytán, jelen félévben nem lesz megtartva. Helyette Péri Ákos Ájbek: Oszmán rendjelek a dualista Magyarországon c. előadására kerül sor (leírását lásd fentebb)!

Ráskay Lea nemzetsége a XVI. században

Előadó: dr. Jánokiné dr. Újváry Zsuzsanna (alelnök, MHGT)
Az ülést vezeti: Ogoljuk-Berzsenyi Anett (főtitkár)

A Guth-Keled nemzetségből származó ráskai Ráskay család tagja, Ráskai Demeter, már a XIII. század elején országos méltóságot viselt, királynéi pohárnokmester, majd fia bán volt.

A leszármazottak közül többen is fontos pozíciókat töltöttek be a XIV–XV. században, míg a XVI. század második felére kissé „megaprósodott” a nemzetség. A család tagja volt a Nyulak szigetén élt, művelt és neves domonkos apáca, Ráskay Lea is. Ráskay I. Gáspár még II. Lajos király főkamarása, tárnokmestere és temesi ispánja volt, és nőrokonai útján rokonságban állt a gersei Pethőkkel, a Bebekekkel, a Pálóczyakkal.

Ám a Mohács után történt elitváltás a családot sem kerülte el. Az országos nagyméltóságok sorából kiestek, és nő- és férfi házastársaik ezután inkább csak a megyei középnemesség köréből kerültek ki; pl. a Horváth-Muranics, buthkai Viczmándy, nagymihályi Eödönffy, rozsályi Kún, sóvári Soós stb. családokból. A XVI. század végi státusukat Ráskay Katának, előbb Horváth-Muranics Ferenc, majd az akkor felemelkedő Barkóczy családból származó László özvegyének 1601. évi végrendelete alapján mutatja be az előadó.

Egy Fejér megyei evangélikus család évszázadai (2021. november 25.)

Az előadás diasora (prezentáció) PDF formátumban letölthető ITT!

Az előadás alkalmával készült képek megtekinthetők weboldalunk Képtár menüpontjában, azaz ITT!

Főtisztelendő Szemerei János evangélikus püspök úr 2021. november 25-én, Csütörtökön tartott előadást, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság szervezésében,

Egy Fejér megyei evangélikus család évszázadai

címmel. Az alábbiakban közöljük Szücs János úr, az MHGT rendes tagja rövidebb, valamint Benke Tamás MHGT pénztárnok hosszabb beszámolóját, az előadásról.

Az utóbbi közlésére azért van szükség, mivel a felolvasóülésen készült videofelvétel (videofájl), sajnálatos módon, a felvétel-készítés során bekövetkezett műszaki hiba miatt, megsemmisült. Ezt a felvételt hivatottak némiképp pótolni az alább következő írásbeli beszámolók.

Szücs János beszámolója

Egy Fejér megyei evangélikus család évszázadai – Ezzel a címmel tartott előadást, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság szervezésében, főtisztelendő Szemerei János úr, a Nyugat (Dunántúli) Egyházkerület evangélikus püspöke, a Nemzeti Múzeum Széchényi-termében, 2021. november 25-én.

Dr. Pandula Attila, az MHGT elnöke, bemutatta és köszöntötte az előadót, aki családtörténeti kutatása alapján ismertette, saját családja, a Szemerei család történetét.

Előadását azzal indította, hogy egy könyvben, amely Lajoskomárom történetéről szól, és amelyet Kovács Eleonóra főlevéltáros jegyzett, megtalálta saját ősei neveit és a település életében betöltött szerepüket. [Az említett kiadvány: Kovács Eleonóra – Kollega Tarsoly István: Evangélikusok Lajoskomáromban. (Tarsoly Kiadó, Bp., 2012.)]

Lajoskomárom, a szülőfalu, ahonnan a család származik, viszonylag fiatal község. 1802-ben alapította herceg Batthyány Lajos, aki Lajoskomárom házhelyeit, utcáit, a főúri (hercegi) rangját jelképező, H betű alakjában jelölte ki.

A község lakóinak összetétele, vallás szerint, nagyobbrészt evangélikus, kevesebb a katolikus és református lakos. Mindhárom gyülekezetnek temploma is van.

A Szemerei család története, egy cseppben az ország története is. Megtalálható itt a mesterember, a tanító, a lelkész, a kétkezi földműves és még sokféle foglalkozás. Nemzetiségre nézve: magyar, szlovák, német. Társadalmi helyzetre nézve is vegyes a paletta, megtalálható a nemesi származástól, a jobbágyig, a katonától a polgárig minden variáció.

Példaként megemlítette múlt évben elhunyt rokonát, a Magyar Királyi Honvéd Légierő legendás 101. „Puma” Honi Légvédelmi Vadászrepülő ezred utolsó, harcban is bevetett pilótáját, Frankó Endre főhadnagyot. A Szemerei család adott egy minisztert is a Hazának.

Földrajzilag a német betelepülök „Heideboden” vidékéről, a Bodeni-tó környékéről érkeztek Lébény (ma Győr-Sopron-Moson megye) településre, ahonnan az 1650-es években, az ellenreformáció következményeként, többek között Szend, Pusztavám, Oroszlány községekbe, majd Lajoskomáromba vándoroltak. A szlovák nemzetiségű ősök a Felvidékről érkeztek, ahonnan az Alföldre, Békés megye egyes helységeibe költöztek át, az ottani birtokosok telepítései eredményeképpen.

A rendkívül adatgazdag előadásba az előadó egyéni érzéseit is beleszőtte, végeredményben megállapítva, hogy számára „minden egyes adat megtalálása nagy örömet, egyben kihívást is jelentett.” Kutatói érdeklődése folyton serkentette, hogy még ennek is – annak is nézzen utána. Csak a munkához rendelkezésre álló idő okoz neki problémát, de azzal biztatja maját, hogy ha majd nyugdíjas lesz, sok mindent kikutathat!

Az előadást követően dr. Pandula Attila elnök úr megköszönte a felettébb érdekes, genealógiai szempontból jelentős kutatást, melyet „lelkészek között ritka” jelenségnek nevezett. Javasolta, hogy a munka nyomtatásban is megjelenjen. Kiemelte, hogy az előadás nagyon emberi volt, érződött, hogy az előadó szívvel-lélekkel, örömmel kutatja családja történetét.

Több további hozzászóló is méltatta a rendkívül izgalmas, tanulságos kutatás bemutatását.

Benke Tamás beszámolója

2021. november 25-én 17 órai kezdettel, az MHGT felolvasóülésén került sor főtisztelendő Szemerei János úr, győri evangélikus püspök előadására, a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi-termében. Az előadás címe: Egy Fejér megyei evangélikus család évszázadai.

Az előadás során Szemerei püspök úr saját családjának, felmenőinek történetére vonatkozó kutatásait ismertette. Megemlítette, hogy saját családtörténeti érdeklődése mellett, Kovács Eleonóra MHGT alelnök asszonytól is biztatást és segítséget kapott a kutatáshoz, többek között olyan szakirodalmat, melyet kutatása megkezdéséhez jól tudott hasznosítani.

Az előadó közvetlen felmenői Lajoskomáromban éltek, mely Fejér megye déli részében, mintegy „evangélikus szigetet” képez a református és római katolikus falvak „tengerében”. A települést a hg. Batthyány-család telepítette újjá, s a község utcái a „H” betűt formálják ki, mely utalás a birtokos család hercegi titulusára. A Szemerei család, előadó szerint, régi evangélikus család, melynek gyökerei a honfoglalásig vezethetők vissza, azonban előadásában főként az újkori felmenőire koncentrált. Ezen ősök szlovák, német és magyar nemzetiségűek voltak. Mint megjegyezte, az evangélikus egyház Magyarországon a „leginkább nemzetiségi” (soknemzetiségű) felekezet. Őseinek vándorlási útvonalait térképen mutatta be, majd rátért a részletes leszármazásra.

Közvetlenül Lajoskomárom megtelepülése után, az 1813. évi Urbáriumban már szerepelnek a Szemerei család tagjai, akik tehát a falualapító generációhoz tartoztak.

Az alapító, hg. Batthyány-Strattman Lajos (nádor) fia volt Batthyány Fülöp, akiről a községi szőlőhegyet (Fülöphegy) elnevezték. E hegyen volt szőlője, az 1810. évi hegykönyv tanúsága szerint, az „öreg” Szemerei Mihálynak.

Egyedülálló forrása a település történetének az evangélikus templom építéséről szóló ún. Aranykönyv, mely magában foglalja a templom építéséhez hozzájáruló lakosok nevét. Ezt a könyvet, melyhez hasonlóval, más egyházközségek esetében, nem találkozott, Hrabovszky György templomépítő lelkész vezette. Forráskiadvány is készülhet róla a közeljövőben.

Előadó szépapjának testvére, a fent említett Szemerei Mihály, mint az építkezés lelkes támogatója fordul elő ebben a forrásban. Az ő közvetlen leszármazottai között jeles egyházi és értelmiségi személyt találunk, 18 evangélikus lelkészt, lelkészfeleségeket, igazságügyi minisztert, tanítókat stb.

A Szemerei-felmenők meghatározása érdekében, előadó kutatta a letelepült népesség kibocsátó-településeit. Megállapítható volt, hogy a telepesek jelentős része a Komárom vármegyei Szák (ma: Szákszend) községből érkezett, többek között az ő (Szemerei) ősei is. A telepes ősök egy ideig még visszajártak Szákra, oda temették őket.

A Tolna vármegyei Nagyszokolyból ugyancsak érkeztek telepesek; a Somogy vármegyei Bábonymegyerből is, ahol Szemerei Mihály élt.

A kutatás során kiderült, hogy egyszerre több Szemerei családtag érkezett telepesként Lajoskomáromba. Az előadó őse, Szemerei Pál, legfiatalabb fiú lehetett, és így még nem volt nagykorú a megszálláskor; a templom-Aranykönyvben is csak később szerepel hozzájárulóként, mint testvérei.

Mivel Lajoskomárom (a faluhoz hasonlóan) háromnyelvű gyülekezet volt, tagjai a környező, megfelelő nemzetiségű falvakból házasodtak. Így Szemerei Pál magyar nemzetiségű leányt, Várady Esztert vette nőül. Az előadó sokáig kereste Várady Eszter keresztelési bejegyzését. Halotti anyakönyvi bejegyzése szerint Gyúrón született volna, vagyis pontosan az előadó egyik korábbi lelkészi állomáshelyén.

Az ottani keresztelési anyakönyvi bejegyzés azonban hiányzott, s végül a pusztavámi protokollumban (az egyházmegyei gyűlés jegyzőkönyvében) talált rá a Tordason lakozó Várady András tanító nevére, akiről feltételezte, hogy esetleg valami köze lehet Várady Eszterhez. Ez később beigazolódott (az apja volt). Várady András korábban Öskün volt tanító, ott születtek gyermekei, többek között Várady Eszter is. Várady András ezután Gyönkön, majd Gyúrón szolgált; utóbbi helyen preorans tanító volt; és itt is halt meg. Előadó megilletődéssel ébredt rá, hogy abban a gyúrói temetőben, ahol ő is, mint helybeli lelkész, sokat temetett, nyugszik egyik ősapja, Várady András.

Várady Eszter és Szemerei Pál Várpalotán házasodtak össze.

A fiuk, ugyancsak Szemerei Pál, Tolnanémetiből nősült, immár a „nemzetiségi elvet” figyelmen kívül hagyva, német családból való leányt vett el. 13 gyermekük közül három érte meg a felnőttkort.

A közvetlen felmenők megismerése után, a kutatás következő fontos kérdése az volt, hogy vajon honnan kerültek a Szemereiek Lajoskomáromba? Előadó Nagyapjától azt a családi hagyományt hallotta, hogy a Szemereiek Répceszemeréről valók, és hogy sok ilyen nevű ember él ott, tehát ők is onnan származhatnak.

Ebből kiindulva, előadó megpróbálta az áttelepülés időszakában Répceszemerén élt Szemerei családtagokat egyeztetni a Lajoskomáromba költözőkkel, de ez nem sikerült, tehát világos, hogy nem (közvetlenül) Répceszemeréről került a Szemerei család Lajoskomáromba.

A répceszemerei Szemerei-családdal való esetleges rokonság feltárása azonban továbbra is motiválta a kutatót, mivel – mint az Szluha Márton Vas vármegye nemes családjaival foglalkozó könyvéből is kiderül – ez egy 1450-es évekig visszavezethető, régi nemes család, melynek tagjai a XVI. században Nádasdy Tamás szolgálatában álltak.

Nádasdy Tamás a hazai reformáció támogatói közé tartozott, így hatására szervitorai, a Szemereiek, meglehetősen korán protestánssá (később evangélikussá) válhattak. Amikor Nádasdy Ferenc visszatért a katolikus vallásra, elvárta, hogy birtokainak lakossága is ugyanezt tegye, ami igen komolyan megapasztotta a dunántúli evangélikusságot, mivel 43 ezer embernek kellett ekkor áttérnie. Ez azonban a birtokos nemes Szemereieket nem érintette, akik továbbra is az evangélikus valláson maradtak, Szemere és Iván evangélikus egyházközségek patrónusai voltak. A répceszemerei Szemerei-család Sopron vármegye jelentősebb nemesi családjai közé sorolható, legalábbis erről tanúskodik a soproni levéltár egyik ólomüveg ablaka, melyen a Szemerey-címer látható.

E család jelentős tagja volt Szemerei György, akinek neje Zvonarics Ilona volt, Zvonarics Mihály evangélikus szuperintendens és író leánya. Házasságukból sok fontos evangélikus egyházfi származott.

Előadó szerint ez a répceszemerei Szemerei György a később Komárom vármegyében (Szenden; vagyis a mai Szákszenden) megtelepedett Szemereiek őse, így neki magának is. Szemerei György fia, Pál Kömlődön élt, és a Pázmándy-családba házasodott. Györgynek azonban volt több fia is, akik közül az egyik alapíthatta azt a „homályban maradt” ágat, mely előadó őseit is magában foglalja. Így Szemerei Ádám 1719-ben a komáromi római katolikus anyakönyvben előfordul; négy gyermekét hamar árván hagyta.

1752-ben egy szendi lakos, evangélikus vallású Szemerei családtag, Szemerei István, a kocsi (rk.) templomban kötött házasságot, és ő nemességét is igazolta. Feltehetőleg az ő rokona lehetett az a Szenden lakó, szegény sorsú Szemerei István, aki kilakoltatása ellen írt folyamodványt, szegénységére hivatkozva. Viselt dolgai folytán feltehetőleg elszigetelődött családjától. Ő lehetett előadó ősapja, aki korhely életmódja folytán anyagilag nehéz körülmények között élt, és így a nemesi előjogok gyakorlatából is kieshetett, érdekeit kevésbé tudta rokonaival szemben érvényesíteni. Ez a Szemerei István 1800-ban halhatott meg. Utódai, valószínűleg apjuk emléke elől is „menekülve”, kezdtek új életet a XIX. század elején telepített Lajoskomáromban.

Előadó kiemelte, hogy a „Harangszó” című egyházi lap említi egyik, Lajoskomáromban született rokonát, „répceszemerei Szemerei Terézia” alakban; ami – előadó nézete szerint – arra utal, hogy a család azonos lehet a répceszemerei nemes Szemerei családdal; alátámasztva a Nagyapjától hallott családi hagyományt.

A fiági felmenők után, a nőágiakra tért át. Német felmenői között sok rokonházasság fordult elő, ami az akkori földgyarapító paraszti házassági stratégiákból követezett, s jellemző volt a német falvakra. Ha több fiú megérte a felnőttkort, egy örökölhette csak a földeket, a másodikat-harmadikat „a hazának” (katonának) ill. „az egyháznak” (papnak) adták.

Anyai ági rokonságához tartozik Hofbauer/Hódy József, Lajoskomárom díszpolgára.

A Heidlbauer-ősök a Fertő-tó partján éltek, és Bajorországból, a Bodeni-tó partjáról érkezhettek. Onnan hozták magukkal evangélikus vallásukat is, így a Fertő-parti községben, ahol éltek, eleve evangélikus templomot építettek, melyet emiatt az ellenreformáció során sem vettek el tőlük (ellentétben a korábban katolikusoktól elfoglalt templomokkal).

Békés megyei, Frankó családnevű felmenőinek teljes vándorlási útvonalát is sikerült rekonstruálnia és bemutatnia, akik a Felvidékről, mesteremberként vándoroltak az Alföldre. Ratkó, Zólyom, Szalatna, Korpona, Nagylám, Középpalojta, Domony, Cinkota és Nagylak után Tótkomlóson telepedtek meg.

Lovászik nevű esztergomi őseit, és egyik Budapesten élt dédanyját is említette az előadó. Lovászik István nevű ükapja készítette az Esztergomi Bazilika famunkáit. A Lovászik család a Somogy vármegyei Szőlősgyörökről származik.

A pesti dédanya ősei Irsán (ma: Albertirsa), a „Három Rózsa” nevű ismert csárdát tartották, s onnan jöttek fel Pestre. Anyja testvérei pilóták voltak, így Frankó Endre, az utolsó Puma-pilóta is, aki néhány évvel ezelőtt, egy légiparádén még repült, mielőtt 2020-ban, 98 éves korában elhunyt.

A személyes kötődéseket megvilágító, a kutatás folyamatát rekonstruáló előadás befejeződése után, dr. Pandula Attila MHGT elnök méltatta az érdekes és élvezetes stílusban előadott, adatgazdag előadást. Reményét fejezte ki, hogy a kutatást írásos formában is publikálni fogja az előadó. Ezután Elnök úr felkérte a jelenlévőket, hogy tegyék fel az előadónak esetleges kérdéseiket, ill. mondják el hozzászólásaikat.

J. Zs. hozzászólásában megjegyezte, hogy a közkeletű „akié a föld, az a vallás” szólásmondással ellentétben, nem okvetlenül volt a földesúr áttérése hatással jobbágyainak vallásgyakorlatára, pl. a nevezett Nádasdy Ferenc ellenreformációs tevékenysége is egyéni hitbuzgalmának köszönhető, nem volt szükségszerű, hogy birtokainak lakossága is „egy emberként” áttérjen.

Sz. J., Bokod helytörténetének kutatója, az előadás Bokoddal kapcsolatos részleteit emelte ki, megköszönve az érdekes előadást.

M. E. hozzászólásában érdeklődött, hogy a lajoskomáromihoz hasonló, templomépítési Aranykönyvet másutt is szokás volt-e készíteni, amire az előadó, tapasztalatai alapján, tagadólag felelt, tehát az Aranykönyv megléte Lajoskomáromban helyi sajátosság.

Benke Tamás MHGT pénztárnok két kérdéssel fordult az előadóhoz. Egyfelől, kérdezte, hogy az általa (emlékei szerint) I. Miksa magyar király által címereslevéllel kitüntetett Lovászik családdal azonos-e az előadásban szereplő, esztergomi Lovászik család.
[Mint utóbb kiderült, a kérdező tévesen emlékezett, mivel a Lovászik család címeresleveléről információval nem rendelkezik; hanem az 1754–1755. évi országos nemesi összeírás iratanyagában található említés a Toronyossy/Torony(a)i alias Lovaszik családról, melyből Nyitra vármegyében Lovaszik János Mocsonokon, Lovaszik Márton pedig Érsekújváron élt, és Pozsony vármegyei (Gány, Sassin, Jablonca helységekben élő) nemes rokonaik tanúvallomásai, valamint egyéb okmányok alapján próbálták nemesi jogállásukat igazolni. Az erre vonatkozó iratok megtalálhatók az MNL OL – C 30 (Helytartótanács, Acta Nobilium) – Nyitra vármegye – Fasc. 3. jelzet alatt.]
Az előadó jelezte, hogy az előadásban előforduló Lovászik család nem rendelkezett nemesi címmel.

A másik kérdés arra vonatkozott, hogy mivel Komárom vármegyében létezik Komáromszemere nevű település, nem merült-e fel a kutatás során, hogy a család esetleg innen kerülhetett Lajoskomáromba?
Az előadó jelezte, hogy sok helyen vannak a történelmi Magyarországon Szemere nevű helységek, többek között Komárom, Győr és Sopron vármegyében, majd – szakértők véleményére utalva – megállapította, hogy az itt élt, birtokolt (nemes) Szemerei családok között vérséges kapcsolat áll fenn.

(Mint kiderült, az eladó tervezi családtörténeti monográfia megjelentetését is, melyből a pénztárnok nagy tisztelettel igényelt egy példányt, az MHGT szakkönyvtára részére.)

Meghívó az MTCSE 2021. II. félévi előadásaira

Társszervezetünk, a Magyar Történelmi Családok Egyesülete, szeretettel meghívja az MHGT tagjait 2021. második félévi előadásaira:

2021. szeptember 13. Hétfő. (18:00)

Bugár-Mészáros Károly: „Élet a kora Árpád-kori hercegi és királyi lakótornyokban”

2021. október 18. Hétfő. (18:00)

Bugár-Mészáros Károly: „Élet a magyar királyi lakótornyokban az angol és francia példák tükrében 1200 és 1400 között”

2021. október 29. Péntek. (18:00)

Brainel Mehandi úri szabó, stílustanácsadó, a Bespoke Magazin főszerkesztője előadása a klasszikus öltözködésről, eleganciáról
Az előadás helyszíne: Három Szerb Kávéház

2021. november 6. Szombat.

MTCSE bál a Stefánia Palotában (zárt körű)

2021. november 15. Hétfő. (18:00)

Bugár-Mészáros Károly: „Élet a családi és királyi lakótornyokban, 1400 és 1500 között”

2021. november második fele

Egyesületi kirándulás Mezőhegyesre

2021. december

Előszilveszteri összejövetel (szervezés alatt)

Az MTCSE előadásai a Szent István Bazilika közösségi termében, 18:00 órai kezdettel kerülnek megrendezésre. A pontos cím: 1051. Budapest, Szent István tér 1. (bejárat a Bajcsy-Zsilinszky út felől, a Bazilika hátsó ajtaján).

A rendezvények listája az MTCSE honlapján is megtalálható.

Felhívjuk a kedves résztvevők figyelmét arra, hogy a rendezvényeken esetenként videó- és fényképfelvételek készülnek, amelyek az MTCSE különböző csatornáin megjelenítésre kerülhetnek. A rendezvényeken való részvétel ezen körülmény automatikus tudomásul vételét feltételezi. Kérjük ezért, hogy akinek ezzel kapcsolatban kifogása van, fényképezéskor igyekezzen kikerülni a kamera látóteréből. Természetesen lehetőség van utólag kérni a képből történő kitakarást, amely kérésnek az MTCSE minden esetben eleget tesz.

Meghívó az MHGT 2021. II. félévi előadásaira

A programfüzet PDF formátumban letölthető ITT!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2021. II. félévi előadásaira,

melyeket a Magyar Nemzeti Múzeumban tartunk (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.). A szeptember 30-i és november 25-i előadás a Díszteremben, az október 28-i és december 16-i pedig a Lapidáriumban lesz.

FIGYELEM! Helyszín-változás: a november 25-i előadás várhatóan a Széchényi-teremben lesz!

Részletes program:

2021. szeptember 30. Csütörtök (17:00)

Egy elfelejtett reformkori színésznő nyomában: Halasy Józsefné, sz. Gärber Erzsébet, Horthy Miklós rejtélyes nagyanyja

Előadó: dr. Cseh Géza (ny. főlevéltáros, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Szolnok)
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (elnök)
Helyszín: MNM, Díszterem

Horthy Miklós szárnysegédi szolgálatának végén, 1913. november 24-én elnyerte a császári-királyi kamarási címet. A gyors karriert ígérő udvari méltóságra már az 1880-as évek végétől pályázott, ám családfájának hiányosságai ebben akadályozták, ugyanis anyai nagyanyja nemesi származásáról semmilyen hiteles igazolást nem tudott beszerezni. Ferenc József Horthyt végül mégis kamarásává nevezte ki, mivel udvari szolgálatával rendkívül elégedett volt. A családfa hiányosságaira később a nácik felfigyeltek és a kormányzó keresztény származását is megkérdőjelezték.

Előadónknak, Cseh Géza ny. főlevéltárosnak a digitalizált bécsi katolikus anyakönyvek és színházi lapok, továbbá a magyarországi és az osztrák levéltárak iratainak felhasználásával nemrég sikerült a családi titok igazi okát, Horthy Miklós nagyanyjának alacsony sorból való származását és színésznői múltját feltárni. Az előadás a kutatási eredményeket kívánja ismertetni, amelyeket a Turul folyóirat 2019/4. számában publikált.

2021. október 28. Csütörtök (17:00)

A hadigondozási irat mint családtörténeti forrás. Egy kihasználatlan forrástípus bemutatása az MNL Veszprém Megyei Levéltárában őrzött hadigondozási iratok alapján

Előadó: Karika Tímea (levéltáros, MNL Veszprém Megyei Levéltára, Veszprém)
Az ülést vezeti: dr. Török Róbert (titkár)
Helyszín: MNM, Lapidárium

A hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva megjelölések – ha úgy vesszük – a háború tényéhez szorosan kötődő, azzal egyidős fogalmak, a hadviselő állam róluk való szervezett gondoskodása azonban Magyarországon csak a 20. században valósult meg. Az I. világháború során elszenvedett óriási emberveszteség, a rengeteg betegen, megrokkanva hazatért katona teljes vagy részleges munkaképtelensége családok tömegének megélhetését fenyegette – ez követelte ki a hadigondozás működőképes gépezetének megszervezését. A hadigondozási eljárás kérelemre indult meg, amelyhez csatolni kellett bizonyos, az igényjogosultságot alátámasztó okiratokat: anyakönyvi kivonatokat, keresztleveleket, községi bizonyítványokat, katonai iratokat, egészségügyi dokumentumokat, tanúvallomási jegyzőkönyveket, de ezek mellett esetenként tábori levelezőlapok, fényképek is kerültek a döntésre jogosultakhoz. Ez az irategyüttes bőséges, de ez idáig kihasználatlan forrása a családtörténeti kutatásoknak. Segítségével – szerencsés esetben – a levéltárakban fellelhető szokásos adatokon kívül megismerhetjük a háborús események áldozatává vált felmenőink személyleírását, háborús szolgálatának történetét, egészségi állapotát, családi és vagoni viszonyait, esetleg megérinthetjük ujjlenyomatát is.

Az előadó röviden bemutatja a magyarországi hadigondozási eljárás menetét és a hadigondozottak körét a két világháború tekintetében. Részletesebben lesz szó a hadigondozási eljárás során használt és keletkezett iratok fajtáiról, adattartalmáról, levéltári lelőhelyükről, valamint forrásként való felhasználásuk lehetőségeiről és feldolgozásukról.

2021. november 25. Csütörtök (17:00)

Egy Fejér megyei evangélikus család évszázadai

Előadó: Szemerei János (evangélikus püspök, Győr)
Az ülést vezeti: Debreczeni-Droppán Béla (főtitkár)
Helyszín: MNM, Díszterem

FIGYELEM! Helyszín-változás: az előadás várhatóan a Széchényi-teremben lesz!

Ahogy a legtöbb családkutató, ő is gyanútlanul keveredett bele. Egy, szülőfaluját, Lajoskomáromot bemutató könyv tette kíváncsivá. Először csak azt szerette volna megtudni, hogy az ismerős nevű falualapítók közül kitől származik. A kutatás közben persze új és új kérdések vetődtek fel, amire sikerült könnyen választ találni, de volt olyan is, amire nem. Azt viszont megtapasztalta, hogy örömöt adott, amikor sikerült kideríteni egy rejtélyt vagy megérteni egy összefüggést. A legizgalmasabb tapasztalat az volt, hogy egyfajta időutazássá vált az egész. Az ősöknek nemcsak a neve vagy a foglalkozása rajzolódott ki a homályos múltból, hanem olyasmiket láthatott meg ezáltal, amit korábban soha. Mint amikor egy modern szondával ismeretlen, korábban soha nem látott helyekre pillanthat be az ember. Az érzelmi kötödés miatt, mintha az ősei szemeivel nézhetne körül a múltban…

Meglepetések is érthetik a múltban búvárkodót. Őt például teljesen váratlanul érte, mert semmit nem tudott arról, hogy az egyik felmenője pl. ugyanabban a kis faluban Gyúrón, ahol 32 éve a lelkészi szolgálatát kezdte, 180 évvel előtte az övéhez hasonló hivatásban állt kántortanítóként, és abban a temetőben pihen, ahol korábban elég sokszor temetett. Még nagyobb meglepetés volt számára az, hogy a győri püspöki hivatal márványtábláján olvasható püspökök névsorában egy 400 évvel ezelőtt élt hivatali elődjéről az derült ki, hogy 12. generációs ősapja…

2021. december 16. Csütörtök (17:00)

Miért éppen Esterházy?

Előadó: Marosi Eszter (művészettörténész, Iparművészeti Múzeum Adattára, Budapest)
Az ülést vezeti: Ogoljuk-Berzsenyi Anett (titkár)
Helyszín: MNM, Lapidárium

Utazás az Iparművészeti Múzeum három miniatűr portréja körül. Az agnoszkálás folyamata és nehézségei. Az Esterházy név felmerülése mennyire indokolt? Okok, és észrevételek. Praktikusság a készítés mögött. Technikai különlegességekről beszélhetünk-e?

Az Iparművészeti Múzeum miniatűrgyűjteményének rövid bemutatása, kialakulás, jellemzők.

Miért volt fontos a miniatűr? Korok, és időszakok hatása a kérdéses darabokra. Egyes darabok, azonosítható szereplők felvonultatása vázlatként. Az arisztokrácia világának megjelenése a miniatűröknél, nemcsak az IMM darabjai által.

Szepeskáptalan funerológiája (dr. Pandula Attila virtuális előadása, 2021. január 28.)

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke, dr. Pandula Attila, a Társaságban hagyományos évad-nyitó elnöki előadását, a koronavírus-járvány folytán, ezúttal rendhagyó módon, jelen Internetes közlemény formájában tartja meg;

A Szepeskáptalanban található Szent Márton székesegyház funerológiai emlékei

címmel.

Az előadás szövege PDF formátumban letölthető ITT!

Az előadás diasora (prezentáció) PDF formátumban letölthető ITT!

Az alábbiakban közöljük az előadás szövegét, ízelítőt adva a képanyagból is:

dr. Pandula Attila: A Szepeskáptalanban található Szent Márton székesegyház funerológiai emlékei
(„Pandémiás” előadás a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságban, 2021. január 28.)

Először 15 éves koromban, 1970-ben jártam Szepeskáptalanban. Igen nagy hatást gyakorolt rám a félreeső helyen, igen nagy mértékben megőrződött ősi egyházi intézmény. Az épületek, a berendezések, a felszerelések, a könyvtár, a levéltár. Már ekkor megragadtak a heraldikai és funerológiai vonatkozások. Nagyon tetszettek a székesegyház harangjai is.

Pályám során, sokszor voltam e helyszínen kutatni. Különféle – vonatkozó – eredményeket publikáltam is. Legutoljára, még a „pandémiás” 2020-as év augusztusában is, módom nyílt egy rövid kutatóútra, éppen funerológiai témában.

A szepeskáptalanbeli Szent Márton székesegyház helyén, már a 12-13. században is állt egy – monumentális – román stílusban épült templom. Ennek maradványai, részben a mai templomba beépítve, részben annak a helyén, ma is megtalálhatók.

A ma is álló, késő gótikus épület a 15. század második felében épült. E század legvégén készült teljesen el. Az épületen, a 16. és a 18. században is folytak munkálatok. Belső berendezése is folyamatosan alakult. A székesegyház mai alakját a 19. század második felében nyerte el, az akkori nagyszabású restaurálás során. A 20-21. század fordulóján is voltak jelentős restaurálási, feltárási munkálatok a székesegyházban.

Eredetileg a szepesi káptalan székhelyeként szolgált a komplexum. 1777-ben, az akkori egyházszervezeti reform során kialakított (szepesi) püspökség székhelye lett.

A templom, illetve közvetlen környezete, a kezdetektől temetkezési célokat is szolgált. Itt nyugszanak az itteni egyházi közösség vezetői, tagjai; valamint a kegyúri családokhoz tartozó, ill. az egyházi intézmény munkájában közreműködő világi személyek is.

A magyar emlékanyagban kiemelkedő helyszín a Szapolyai család kápolnája. Ez, külföldi előképek alapján, a 15. század legvégén épült. Eredetileg itt nyugodott pl. Szapolyai Imre († 1487.), Szapolyai István († 1499.), illetve utóbbi felesége: Tescheni Hedvig (a Piast uralkodóház oldalágából, † 1521.). Maguk a maradványok nem maradtak fenn, azonban a két Szapolyai tumbájának fedele ma is tanulmányozható. A mérvadó művészettörténeti kutatás ezeket az emlékeket tartja a korabeli magyar funerológiai kultúra legértékesebb emlékeinek.

A Szent Márton székesegyház belső terében különféle síremlékek maradtak fenn. Ezek a 15. század legvége és a 18. század eleje között itt eltemetett személyek emlékét őrzik. Döntően egyházi személyek, szepesi prépostok, a szepesi vár egyes kapitányai, kiemelkedő (helybeli) nemesek emlékét, különféle típusokba sorolható síremlékek őrzik. Említhető pl. Backa Gábor prépost († 1493.). Váraljai Szaniszló (pécsi püspök, szepesi prépost, † 1548.) síremléke átalakítva maradt fenn. Teubler György lőcsei szenátor felesége: Viti Mária († 1597.), továbbá Pethe Márton prépost († 1605.) szintén itt nyugszik. Balogh Miklós (csanádi, majd váci püspök, prépost, † 1718.) síremléke is fennmaradt.

A Szent Márton székesegyház belső terében kiemelkedő mortuáriumok is fennmaradtak. Ezekből eredetileg még több is volt, de legkésőbb a 19. század során ezek egy része elkallódott. Ma is tanulmányozható a Szapolyai család mortuáriuma. (Ez egy jellegzetes, sziléziai-német halotti címerpajzs, 1500. körül készülhetett.)
Rákóczi Pál († 1626.), bethlenfalvi gróf Thurzó Ádám († 1645.), gróf Erdődy Ádám († 1668.), gróf Csáky István († 1670.) és gróf Csáky (VIII.) István mortuáriumai is kiemelkedő darabok.

A székesegyház alatt különféle kriptákat alakítottak ki. A korabeli általános gyakorlatnak megfelelően, ezeket időről-időre kiürítették. Az emberi maradványokat osszáriumban helyezték el. Ezt követően újra temetkeztek a sírboltokba, ám egyes kriptákat, megteltük után, véglegesen elfalaztak. E kripták döntő része a kutatás számára ismeretlen, nem elérhető. Ezeket a részleteket még a restaurálások, feltárások sem érintették.

Más kriptákat viszont a kora újkorban alakítottak ki, itt is érvényesült az előbbi gyakorlat is, de ezeket még a 20. század közepéig is használták. Tehát az 1918-as államfordulat után is temetkeztek ezekbe.

A Szapolyai kápolna alatti kripta mai formájában a 17. század közepén alakult ki. Eredetileg az itt működő jezsuita rend tagjainak temetkezési helye volt. E rend távozását (1773.) követően, elsősorban a káptalanban szolgáló papi személyek temetkezési helye lett. Időnként a káptalanban, ill. püspökségnél szolgálatokat ellátó nemesi személyeket is ide temették. Ma 28 személy sírja található meg, közülük Nemessányi Teréziát említhetjük.

Az ún. kanonoki kripta, másnéven fő- vagy központi kripta 1728-ban került kialakításra. Itt is, a korabeli általános gyakorlatnak megfelelően, falfülkékbe temették az elhunytakat. Itt egyházi méltóságok, így püspökök, segédpüspök, nagyprépost, kanonokok nyugszanak. E sírboltot egészen a 20. század második feléig használták.

Ezen kripta esetében megjegyzendő, hogy egyes halottakat itt is kihantoltak, majd helyükre újra temetkeztek. A sírhelyeket esetenként kronologikusan, máskor azonban ettől teljesen eltérően töltötték be. A mai állapot szerint 69 személy nyugszik ebben a kriptában. Megemlíthetők pl. Révay József († 1806.) és Zábojszky László († 1870.) szepesi püspökök, Késmárszky Roman nagyprépost († 1880.), továbbá a kanonokok közül pl. Mattyasovszky István († 1815.), Klinkovszky József († 1832.), Marczinkó József († 1837.), Hradszky József († 1904.), Baron Michael († 1963.).

A Csáky család kriptája: 1639-től e família viselte Szepes vármegye „örökös főispánságát”. A család egyes tagjait korábban ugyancsak a templom területén, de ma már ismeretlen helyen helyezték örök nyugalomra. A családi kriptát 1728-ban alakították ki. Ezen a temetkezési helyen, falfülkékben csak néhány személyt helyeztek el. Megjegyzem, hogy a család más helyszíneken, így pl. Szepesmindszenten is temetkezett. Az itt eltemetett családtagok közül megemlíthető pl. Csáky Ferenc, Csáky István, Csáky Emánuel († 1829.), utóbbi felesége: Szirmay Anna († 1836.), valamint Csáky György († 1788.).

1989-ben (az akkori Csehszlovákiában) ebben a kriptában emléktáblát helyeztek el, az itt nyugvók tiszteletére.

A templom falában is láthatók (másodlagos és harmadlagos elhelyezésű) préposti síremlékek, sírfedlapok. Ezek nyilvánvalóan egy korábbi gyakorlat emlékei, minthogy Krivánszky Mátyás († 1678.) és Magunyay András († 1687.) az itteni prépostság tagjai voltak. Láthatóan „uniformizált”, elegáns síremlékek alatt nyugodtak. Az ezeken található dombormű egyik mezejében – koszorúba foglalva – kelyhet ábrázoltak, nagyméretű ostyával, a másik mezőben pedig nemesi címerük szerepelt.

A templom körül különböző időszakokban, folyamatosan történtek temetkezések, és itt időről-időre régészeti feltárások is folytak.

Napjainkban a „káptalani város” egy távolabbi pontján alakítottak ki egy modern temetőt, az itteni egyházi személyek eltemetésére.